Lambéria felrakása

1. A lambériázás megkezdése előtt úgynevezett "párnafákat" kell rögzítenünk a burkolandó felületen. Ezek távolsága függ a lambéria vastagságától (vastagabb lambériánál nagyobb közöket lehet tartani), de az átlagos távolság 40-50 cm. Fontos, hogy a párnafák tökéletesen egysíkban legyenek, ezt vízmértékkel ellenőrizhetjük, ha kell ékekkel korrigáljuk az esetleges eltéréseket.

2. A párnafákat tiplik segítségével rögzítjük a falon. Fontos a megfelelő fúró kiválasztása,hogy a tipli kellő rögzítést biztosítson.

3. Vizes fal esetén ügyelni kell,hogy a párnafák végei ne érjenek össze, ezáltal biztosíthatjuk a fal szellőzését.

4. Az első lambéria felhelyezésénél fokozottan ügyeljünk arra, hogy tökéletesen függőleges legyen (vízmérték). A munka folyamán többször ellenőrizzük ezt, ha szükséges, kismértékű korrekciókkal egyenlítsük ki az esetleges eltéréseket.

5. Nagy segítséget jelenthet a lambéria párnafához való rögzítésében a lambériakapocs. A kapcsot a lambéria hornyába kell helyezni, majd szöggel a párnafához rögzíteni. Vásárláskor ügyelni kell arra, hogy a lambéria vastagságához a megfelelő méretű kapcsot válasszuk.

6. Vágáskor ügyelni kell rá, hogy a vágott felület mentén a lambéria ne sérüljön, ne szakadjon (elengedhetetlen a megfelelő kézi ill. gépi fűrész).

7. Ha a vásárolt lambéria hossza rövidebb, ill. hosszabb mint a burkolandó felület, abban az esetben a megfelelő méretre vágás után megmaradt darabbal kezdjük a következő sort. Ügyelni kell rá, hogy a toldások ne essenek egy vonalba. Van olyan lambéria típus, ahol gyárilag ki van alakítva a lambéria egyik végén a csap a másikon a horony, ezzel segítve a pontosabb illesztést, toldást.

8. Az illesztési pontok bizonyos soronként ismétlődni fognak

9. A lambériázott felület széleit takarólécekkel zárjuk le, melyeket kisméretű bognárfejű szegekkel rögzítünk.

10. Ajtók és ablakok körül a léceket 45-fokos vágással illesztjük össze.

A munka utolsó fázisa,az elkészült felület kezelése. Különböző pácokkal,lazúrokkal színezhetjük,vagy a fa eredeti színét mintázatát meghagyva lakkozhatjuk is.
A szépen kivitelezett munka,és a fa természetessége méltó dísze lehet az Ön otthonának is.
Jó munkát kívánunk!

Lambériázáshoz szükséges szerszámok és segédanyagok:
A lambéria burkolatok beszabásához, a lécek, lapok felerősítéséhez nem szükségesek különösebb szerszámok. A méretre vágáshoz kell egy pontos talpas derékszög, finomfogazású illesztő fűrész, kalapács, fúrógép, közepes csiszolópapír.

Lambériák és felrakásuk:
A hagyományosnak mondható falambériák általában csaphornyos kialakításúak. Az ilyen léceket szegezve erősíthetjük fel. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy a szegeket mindig ferdén, a horonyba, illetve a csapos széleikbe üssük be, a szegfejeket pedig mélyítsük az anyagukba. Így a következő lécet is akadálytalanul a helyére üthetjük, a szegfejek sem lesznek láthatók. Arra azonban ügyeljünk, hogy szegezés közben ne repesszük el a vékony faanyagot. Lambériát sokféle módon készíthetünk, nem kell feltétlenül a szokványos megoldásokat követnünk. Sőt, ha már egyszer áldozunk rá, akkor formáljuk olyanná, hogy valóban dísze legyen az otthonunknak. Vegyük számításba pl., hogy a léceket vízszintesen is felszerelhetjük, s ezzel esetleg optikailag korrigálhatjuk a helyiség arányait is. A lambéria léceket, a falra erősített tartólécekre ún. párnafákra, övlécekre kell felerősíteni. Ezek általában merőlegesen futnak végig a leendő burkolat elemeihez viszonyítva a lambéria teljes magasságáig, illetve szélességéig. E célra hosszú léceket célszerű használni, de a falon több azonos vastagságú rövid darabból is kialakíthatjuk a szükséges hosszúságú szakaszokat. A függőlegesen falra erősítendő lambéria elemek alá vízszintesen felcsavarozott övlécek kellenek. A párnafák egymástól 600-700 mm-re legyenek. Az elektromos szerelvényeket léckerettel határoljuk körül, vagy kiszerelve, a lambériába körkiszúróval készített nyílásokba szereljük vissza a munka végeztével. A lambéria mögé rejthetjük az eddig a falak mentén szabadon elvezetett kábeleket is. Ha pedig új dugaszoló aljzatot, vagy kapcsolót kívánunk falvésés nélkül kialakítani, akkor a falra kábelfogó bilincsekkel fogassuk fel a kettős szigetelésű tömlőkábelt, és az előző módon kialakított nyílásba szerelhetjük majd fel a kapcsolót, vagy konnektort.

A felületkezelt, méretre szabott lécekből ezt követően már gyorsan kialakíthatjuk a burkolatot. Az első lécet valamelyik sarokhoz igazítva függőónnal állítsuk függőlegesbe, vagy vízmértékkel vízszintbe. Minden lécet a már felerősített báziselem mellé, szorosan a hornyába ütve fogassunk fel. A szoros illesztés érdekében - egy kis hulladékdarabot használva ráverő faként - minden lécet kalapáccsal megütve szorítsunk a mellette levőhöz. A rögzítőszegeket ferdén, a horonyba, vagy a csapon át üssük a párnafába. A rögzítőszegek 12x25 mm-esek legyenek, s a fejüket teljesen üssük a fába. Ha lambéria rögzítő kapcsokat használunk, ez megkönnyíti a dolgunkat, s a lécek éle sem sérülhet meg. Ezekhez rövidebb, 12x10 mm-es huzalszegek szükségesek, amik rugós szegbeverővel is felerősíthetők.

A lambéria készítésének utolsó fázisa a különféle szegélyek, lábazatok és párkányzatok felerősítése. Ha előzőleg nem terveztük meg alaposan a burkolatot, akkor most főhet a fejünk, hogy hova milyen lécet szegezzünk fel és ezeket hogyan illesszük egymáshoz. Különösen a sarkoknál adódhatnak komoly problémáink. Lehetőleg gérbe, azaz 45 fokban összevágott végeikkel illesszük egymáshoz a szegélyező léceket, amelyek közrefogják a különféle sarokléceket. Így a burkolat egységesen lehatárolt lesz, a lambéria lécek élei, beütői sem fognak látszani.